Frontall

2010. február 7.

A rockzenekar azért rockzenekar, mert elektromos gitárok vannak benne, ez a megragadható lényeg. A klasszikus rockzenekar 4 tagból áll, úgymint szólógitár, ritmusgitár, basszus és dob. Az utóbbi kettő a ritmusszekciót alkotja, az előbbi kettő nem. A ritmusszekció, az a favágás. Azért kellenek, hogy ne essen szét a szám, meg a hangzás telítettsége miatt is egy kicsit.

A rockzenekaron belüli hiearchia eleve ott kezdődik, hogy a dobos, az nem zenész. A dobosok szóba sem jönnek szakmai kérdéseknél, a dobosok külön kaszt, egy debil idióta, fogalmuk nincs a hangokról vagy harmóniákról vagy ilyesmi, a saját hangjától úgyse hall semmit. Mindenki utálja őket, mert a dob a leghangosabb a zenekarban, kisebb termekben nem is erősítik, sőt a lábdobot tompítani kell, hogy bármi más hallatszon. Ha viszont van erősítés a dobon, a beállással iszonyatosan sokat tudnak pöcsölni, kiül az erre felkészített road koncert előtt, és elkezdi kávásan ütögetni minden bőrt külön (a dobverőnek egyszerre kell megütni a bőrt és a peremet), a hangmérnökök szívnak, a stáb áll. A dobos miatt nem lehet turnéra feleakkora buszt bérelni, mert a dobszerkó nagy. De dobosra sajnos szükség van, mert senki nem találná meg magát szám közben, ha nem lenne. És a dob látványos is: a csávó az egész koncerten verekedik, meg csápol a kezeivel, meg a dobszerkó olyan jó nagy ott középen, szóval kell.

A szólógitáros az isten, a tündöklés, a vad és eltévelyedett fiúgyermek. A szólógitáros maga a rock"n"roll, a pia, a csajok, az életforma, a kreativitás. Ő ért a hangszerhez, ő a szakma. A kamaszok gitárosok akarnak lenni. A gruppik a szólógitárossal akarnak lefeküdni. Általában ő írja a számokat, neki vannak zenei ötletei. Olyan hirdetés soha nincsen, hogy kezdő zenekar szólógitárost keres, mert a zenekar a szólógitárosé.

A ritmusgitáros kétes egzisztencia. Kétféle zenekar van, az egyik verzió a teokrácia felé hajlik, amikor a szólógitáros az énekes is egyben, ilyenkor minden egy lapra van feltéve. A másodikban, és szerencsére ez a gyakoribb, az énekes ritmusgitárt kezel, van saját munkája, általában szöveget ír, és ha jól csinálja, ebből ígéretes versengés alakul ki, de ez mindig dominancia-harc. Általában a szólógitáros eleinte énekel is, ő a zenekarvezető, amíg nem jön valaki, aki jobban énekel. Az sokkal ritkább, hogy a szóló később csatlakozik a zenekarhoz. Sima ritmusgitáros végül abból lesz, aki nem elég jó szólózni, de övé a garázs, ahol próbálnak, vagy egyéb kompenzációt talál.

A basszista a szegény egyszerű ember a zenekarban. Nem kell szépnek lennie, nem kell okosnak lennie, a sétálós basszushoz elég, ha megbízható, strapabíró és pontos. Évente van kettő ötlete, de azokat ki is dolgozza. Ő viszi azokat a csajokat, amiket az énekes meg a gitárosok meghagynak. A basszon 4 húr van, ez egy biztonsági intézkedés, mert még eltéved (a rendes gitáron 6). A basszusgitárosok nagycsontú, nehézfejű, egyagyú, földszerű jellemek: keveset szól, nagyot üt, sokat iszik. Általában a legnagyobb állat a zenekarban, a csendes ember haragjától mentsen meg az isten eresztésből. A Sziget azért veszélyes hely, mert az egy négyzetméterre eső basszerosok száma nagy. Basszistának lenni alkat kérdése, sors és predesztináció. Egyetlen kicsi huligán sem kérdezi meg a mamáját, hogy mama, legyek-e basszusgitáros; a basszusgitáros úgy nő oszt kész. A basszistákat senki sem ismeri névről. Sokkal több dobszóló van mint basszusszóló. Nincs léggitár-bajnokság basszusból, vagy nem tudunk róla.

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat